Magass�g: 191 cm
S�ly: 75 kg
Szemsz�n: barna:
Haj sz�n: v�llig �r� barna haj
�tel: mindegy
Ital: mindegy
Fegyver: egy kard az oldal�ra csatolva, valamint a h�t�n a legjobb bar�tja, h� t�rsa pihen egy tegezben. �j �s ny�l.


- K�sz�n�m a tan�csokat j� any�m – hajolt meg egy sz�ke haj� n� fel� Fenrin, mikor k�szen �llt.
- Csak b�tran! – biztatta egy f�rfi, aki Fenrin apja volt. – Ne feledd! Mindig azt tedd, amit a sz�ved �s j�zan eszed dikt�l, parancsol. Ha erre a kett�re hallgatsz, bajod nem nagyon lehet. Persze megesik n�ha, hogy le kell mondani ezek sugallatair�l, �s m�sokra kell hallgatni, de az ilyen szitu�ci�kat fel fogod ismerni, ne agg�dj.
- K�sz�n�m ap�m – hajolt meg fej� is picit Fenrin, s kezet fogott, �desanyj�t pedig �t�lelte �s megpuszilta.
Mindez t�rt�nt egy �szi napon, mikor is Fenrin Rulin elk�sz�lt hagyni a v�rost, amelyben eddig tengette �let�t csal�dj�val.
A v�ros neve pedig Akhur Sakhar.
El�gg� vegyes n�ps�g volt: emberek, elfek fordultak meg legink�bb, de n�ha felt�nt a l�that�ron egy-k�t s�t�telf, hogy azt�n hamar el is p�rologjon, hisz arra fel�, meg �gy sehol a vil�gban nem szerett�k �ket. �m m�g t�rp�k is akadtak! Megfordultak m�helyekben, meg kocsm�kban.
Fenrin a maga r�sz�r�l fura, �m ugyanakkor vid�m kis embereknek tartotta �ket, akarom mondani t�rp�knek.
Ami pedig az elt�voz�s ok�t jelentette sz�m�ra a v�rosb�l, az k�t dolog miatt volt:
- mert vil�got szeretett volna l�tni
- mert meg akarta �rteni a nagy bet�s �let rejt�ly�t, ismerets�gre akart szert tenni, tanulni szeretett volna m�s fajok kult�r�it�l, meg mindenkit�l.
�gy esett, hogy elindult Akhur Sakharb�l, s v�ndor �tj�n, mely nem sok esem�nnyel szolg�lt a fiatal v�ndor sz�m�ra �rt el a hegyekbe, mely a v�rost�l p�r napi j�r�snyira h�z�dott meg.
A hegyekben hamar leh�lt a leveg�, s kihalt is volt, nem nagyon mutatott �letjelet, azonban egy t�rp bukkant fel az egyik �jjel a pisl�kol� t�bor t�z�n�l.
Fenrin, k�sz�nhet�en remek hall�s�nak, m�r messzir�l kisz�rta a h�ban neszez� l�bakat, s felpattanva elord�totta mag�t.
- �llj! Ki vagy?! – s �j�t c�lra tartotta, ahonn�t v�lni v�lte az idegent.
- Jajjm�nh�! – ki�ltott fel az illet�. – Csak egy egyszer� t�rp voln�k, ne merj �rtani nekem!
- Rendben. Gyere. De egy rossz mozdulat �s kereszt�l l�lek – rossz mozdulat nem volt.
A t�rp oda s�t�lt. S�t�t barn�s szak�lla volt, barna haja, j�indulat�an csillog� barna �riszei, s kez�ben egy balt�t szorongatott, h�t�n pedig egy kerek pajzs volt l�that� r�csatolva.
- K�sz kom�m – lihegte a t�rp. – Ez a fr�nya hegyl�nc!
- L�nc? – k�rdezte Fenrin �s letelepedett a t�z mell�, s mivel m�r k�t napja t�borozott itt, ez�rt volt n�mi t�zif�ja. Azt r�tette, megpiszk�lta �s hamarosan vid�man lobogott a friss t�zecske.
- Ja, h�t nem csak ez van. V�gig h�z�dik Akhur Sakhar ment�n �s elkanyarodik �szakra.
- Te tudsz a v�rosr�l? – �lm�lkodott az elf, mik�zben az utols� falat szarvas h�st ny�jtotta �t a t�rpnek.
Amaz h�l�s tekintettel elfogadta �s b�lintva hatalmasat harapott bel�le.
- Bezony �m cimbi. Mindenki tud r�la a k�rny�ken. J�magam �tb�ny�n hallottam egy k�sza keresked�t�l.
- �tb�nya? Az meg mi?
- �! Tanulatlan elfje! H�t nem hallott�l �tb�ny�r�l, T�volr�vr�l, Szikla�b�lr�l �s a t�bbi h�belevancr�l?
- Nem – vallotta be szomor�an az elf.
- Egyet se b�sulj! Most hallott�l! – rikkantotta vid�man a t�rp vigyorogva. J��z�en falatozott, ivott a mag�val hozott borb�l �s adott Fenrinnek is.
- Nos, �tb�nya itt ter�l el a hegyen t�l egy k�p�snyire – s ki is k�p�tt, demonstr�lva a dolgot, de persze, hogy nem sz�llt el a v�rosig. – T�volr�v �tb�ny�hoz viszonylag k�zel van… Szikla�b�l m�r j� nagy s�ta, talpat pr�b�l� tev�kenys�g. A t�bbi meg…. majd id�vel megismered – kacsintott.
- K�sz�n�m bar�tom! – mosolyogott r� Fenrin.
Ettek, ittak, m�snak elv�lltak �tjaik. Az elf megindult �tb�nya fel�, a t�rp meg Akhur Sakharba.
Fenrin Rulin �gy ker�lt h�t viszonylag el�g hamar �tb�ny�ra, ott picit sz�tn�zett, azt�n vette az ir�nyt T�volr�vbe