|
Melron Grendaar
2006.04.21. 17:22
(#168501)
*Komor arccal az utckat jrta, mint aki nem tallja helyt a vilgban, kihvsra vrva. Egyszer feltnt szmra a nagy tmegben egy feketbe ltztt fegyveres ember. Gondolja magban, furcsa egy szerzet, biztos tapasztalt harcos, kinek prbajra van kedve. Elindult ht fel, de flton szrevette a cmert a furcsa szerzeten. Nem ms volt a cmer mint a Fekete Sereg jele, ezst kr, benne tz mely koponyt lel krl. Amg ezt felfogta, addig a katona mellrt, s flbesugott csendben. A jvevny elindult, Grendaar meg utna, csillogott a szeme mint dszes csatabrdjn, a napnak fnye. Mikor csendes helyre rtek, meglltak, s szvltsba kezdtek. A jvevny szavait alzattal hallgatta, mikor rkerlt a sor, hogy is megszlaljon, bevallotta mltjt semmitl sem flve. "Egyetlen bartom dszes csatabrdom, ki nem hagy engem cserben ha csatkat jrok. Csaldom nincsen, desapm meghalt, Isten nyugasztalja, desanym elztk mikor csaldunk nevt valakik tnkretettk. Az alval frgeket mind a tlvilgra kldtem, most meg szeretnk valami hasznosat kezdeni rongyos letemmel. Az a clom, hogy a seregnek megfeleljek."*
Alzatos tisztelettel Melron Grendaar ***
|