*Komor arccal az utc�kat j�rta, mint aki nem tal�lja hely�t a vil�gban, kih�v�sra v�rva. Egyszer felt�nt sz�m�ra a nagy t�megben egy feket�be �lt�z�tt fegyveres ember. Gondolja mag�ban, furcsa egy szerzet, biztos tapasztalt harcos, kinek p�rbajra van kedve. Elindult h�t fel�, de f�l�ton �szrevette a c�mert a furcsa szerzeten. Nem m�s volt a c�mer mint a Fekete Sereg jele, ez�st k�r, benne t�z mely kopony�t �lel k�r�l. Am�g ezt felfogta, addig a katona mell��rt, �s f�l�besugott csendben. A j�vev�ny elindult, Grendaar meg ut�na, csillogott a szeme mint d�szes csatab�rdj�n, a napnak f�nye. Mikor csendes helyre �rtek, meg�lltak, �s sz�v�lt�sba kezdtek. A j�vev�ny szavait al�zattal hallgatta, mikor r�ker�lt a sor, hogy � is megsz�laljon, bevallotta m�ltj�t semmit�l sem f�lve. "Egyetlen bar�tom d�szes csatab�rdom, ki nem hagy engem cserben ha csat�kat j�rok. Csal�dom nincsen, �desap�m meghalt, Isten nyugasztalja, �desany�m el�zt�k mikor csal�dunk nev�t valakik t�nkretett�k. Az al�val� f�rgeket mind a t�lvil�gra k�ldtem, most meg szeretn�k valami hasznosat kezdeni rongyos �letemmel. Az a c�lom, hogy a seregnek megfeleljek."*

Al�zatos tisztelettel Melron Grendaar
***