"Fiatal koromban mint ifj� tehets�get, egy var�zsl�iskol�ba adtak, t�nyleges erõm m�r akkor meglepte a mestereket. M�gis k�sõn, 16 �vesen kezdtem bele tanulm�nyaimba.

Eddig a szok�sos t�rt�net, egy tehets�ges ifj�r�l...akinek egyik nagy h�tr�nya k�v�ncsis�ga volt, �s ennek kiel�g�t�s�re erõt is kapott a term�szettõl.

A k�nyvt�r, �rdekes hely a tud�sra szomjaz�nak, m�gis vannak dolgok amiket nem j� bolygatni. Egy lez�rt, kiz�r�lag halad� tanoncoknak elz�rt r�szen volt egy k�nyv, ami nagyon felkeltette a k�v�ncsis�got bennem, �s egy t�rsam r� is tudtam venni, hogy egy �jjeli kir�ndul�s nem �rthat senkinek, �s p�r tr�kkel �t is jutottam a v�dõ var�zslatokon.
Nem voltak komoly v�dmûvek, nem gondolt�k, hogy b�rki is ezzel pr�b�lkozna idõnek elõtte, �s egy kezdõ megf�kez�s�hez, bõs�gesen elegendõnek tartott�k. A szerencse... -vagy visszagondolva tal�n nem olyan nagy szerencse- velem volt aznap �jjel.

A fekete bor�t�j�, �jfekete pap�rosokra vetett, ez�st betûk minden titk�t ismerni akartam, b�r nem tudtam m�g mi az...
Az �rnyak k�nyve egy ritka p�ld�nya hevert a k�nyvt�r egy f�lreesõ zug�nak k�vezet�n, k�t k�v�ncsi fej hajolt f�l�, �s gyõzk�d�semre egy k�z�s kis var�zslatba kezdt�nk, ami -b�r a v�geredm�nnyel nem voltunk sz�z sz�zal�kosan tiszt�ban- remek kalandnak �g�rkezett.
Kezdetekben fekete �rnyak folyt�k k�rbe a k�nyvet, �s vigyorogva pillantottunk egym�sra, diadalunkhoz nem f�rhetett k�ts�g. �m mint amikor a gyerty�t elkoppintj�k, s�t�ts�g ereszkedett a k�nyvt�rra, �s a k�vetkezõ eml�kem, hogy egy �gyban �bredek... A gyeng�lkedõn?
T�rsam a cs�nyben nem messze tõlem, de letakarva egy feh�r lepellel -alszik, mondt�k- de kezdõ�rz�keim is megs�gt�k, hogy nincs �let benne.

D�bbenetem csak tov�bb n�vekedett, miut�n semmilyen b�ntet�st nem vont maga ut�n tettem, �s k�sõbbiekben sem emlegette soha senki.
Viszont egyre t�bben s�gtak a h�tam m�g�tt, mikor azt hitt�k nem l�tom, a r�gi j� ismerõs�k is ker�ltek ha csak tehett�k, �s a tan�raim kiemelt figyelme is m�smilyennek bizonyult, mint elõtte.
Ez �gy folytat�dott k�zel 2 �vig, m�r k�zel voltam a k�z�pszintû avat�shoz, mikor m�r elviselhetetlennek �reztem ezt a hazug, �s h�tam m�g�tt t�rt�nõ �letet, ha k�rdeztem egyenes v�laszt sosem kaptam, csak fejteget�seket �s �g�reteket...

Egy �jjel az iskola kertj�ben k�sz�ltam �s egy almafa al� �ltem, majd elszenderedtem... tal�n �gy volt, de egy szob�ban �bredtem, �s meglepet�semre az iskola el�lj�r�i vettek k�r�l...�s a szok�sos suttog�sok.
Ism�t eml�t�s sem t�rt�nt az esetrõl, de mostm�r mintha minden l�p�sem figyelt�k volna. D�h�sen k�veteltem a magyar�zatot, de most sem �rkezett meg.
A k�vetkezõ h�t �jjel�n megsz�ktem, b�r ism�t a szerencse �s addigi tud�som seg�tett, vagy elengedtek? M�ig sem der�lt ki...
K�boroltam �s p�r napnyi j�r�f�ldre, egy tiszt�son pihentem, �sa t�volban l�tsz� v�rosba, �j-Thrillionba igyekeztem.
Egy kis csapat Worg vett k�r�l, �s es�lyem se let volna ellen�k, amikor egy fekete ruh�s �s csukly�s alak l�pett ki a sûrûbõl, �s h�rom �llatot legyõzve, t�bbet megsebes�tve elzavarta õket.
�rzett rajtam valamit... k�sõbb bevallotta, �n vele tartottam, mivel p�rtfog�ra volt sz�ks�gem, valakire aki nem ismer, �s aki elfogad... tan�t... �s õszivesen tan�tott. K�sõbb �n is elkezdtem felfedezni a k�rny�ket, �s a kalandoz�k �let�t kezdtem �lni, majd mikor p�rtfog�m visszavonult, a v�rosba k�lt�ztem, �s tan�cs�ra a Fekete Seregbe �lltam.
A visszat�rt zsoldos t�rt�nete, tal�n a v�g�hez is �rhetne...

Volt p�r napom, amikor csak a gondvisel�s, �s p�rtfog�m mentett meg, mert eszm�letlen�l tal�lt r�m az �rnyas Erdõ hat�r�ban. Õ sem tudta a v�laszt, de amit �rzett megosztotta velem. Egy b�lyeget viseltem. Egy kaput... azaz �n magam voltam a kapu.
A k�nyv egy bizonyos s�kr�l sz�lt, az �rny s�kr�l, ami a mi vil�gunkban �jjel van legink�bb jelen, �s �rezni hat�s�t.
Egy kapu voltam, amit haszn�lni lehet, �s haszn�lni is akartak. �tt�rni a s�kok korl�tait, �s testem elpuszt�tva megnyitni, tart�san az �tj�r�t.

Egyik nap a Macskajajban �ld�g�ltem, eg�sz �j voltam a v�rosban, alig ismertem valakit. Megint elkezdõd�tt...de most m�sok is voltak mellettem. Dawn �s Cedric. Az �rnyak õket is k�rbevett�k, �s eszm�letlen testem m�r f�lig legyõzetett, mikor a m�sik s�k egy ura l�pett �t, �s hal�lom�rt cser�be, a kapu bez�r�s�t �g�rte a 2 kalandoz�nak, pedig a v�rem lett volna a v�gsõ kulcs.
Dawn megsajn�lt, vagy csak egy sugallat volt, de megk�m�l�sem mellett d�nt�tt, mire az �rny �r, ideje �s ereje fogyt�n, t�vozni k�nyszer�lt, �s ez volt az a pillanat, amikor magamhoz t�rve �reztem, az �tok megsz�nt...
T�vedtem. Nem elõsz�r, �s nem utolj�ra... erõt kaptam �s elvettek tõlem valamit. Nyom n�lk�l nem m�lhatott el ez. A suttog�s �s mell�besz�l�s �vei �rtelmet nyertek...
Nem teljesen �gy t�rt�nt... nyomott hagyott rajtam �s bennem... var�zserõm majdnem semmiv� zsugorodott, �s csak tud�som maradt. De az �rnyak nem hagytak el, csontjaimba fogadtam õket, �s �gy lettem az �rny�k, a Fekete Sereg zsoldosa, �s felder�tõinek vez�re."