Egy �jabb kellemes nap v�g�n Holdvony�t� vid�man veszi �tj�t a Kantin fel�, hogy alkohollal fertõtlen�tse a tork�t. Hirtelen hangokat kezd hallani, de nem tudja bet�jolni az ir�nyt amerrõl �rkezik, mintha csak mindenhonn�t sz�lna. A zaj erõs�dik �s a kakof�nia lassan nevet�ss� �ll �ssze. G�nyoros, k�r�rvendõ nevet�ss�.*
- Eml�kszel m�g r�m? - k�rdi a hang, amely egyre ismerõsebbnek tûnik.
- �lmos Bagoly - ismeri fel v�g�l.
- Bizony, bizony. A j� �reg s�m�n, akit olyan cs�ny�n elint�zt�l egykoron. Azt hitted, hogy megszabadult�l tõlem, ugye?
- A kezemben tartottam a sz�vedet.
- A lelkem ugyan megszabad�tottad a porh�vely�tõl, de el nem puszt�tottad, s ez egy var�zshaszn�l�val szemben v�gzetes hiba, bar�tocsk�m.
- Csak nem haragszol? - �rdeklõdik keserû mosollyal az arc�n a harcos.
- Ugyan, dehogy! - feleli a hang vid�man. - Ettõl f�ggetlen�l megfizettetem veled a tartoz�sodat. Az eny�m leszel testestõl lelkestõl.
- Gondolom a miattad meghaltakkal szemben m�r nem tartod ilyen fontosnak az egyens�ly vissza�ll�t�s�t.
*A t�rzse s�m�nj�nak hangja fellf�ggeszti az �rtelmetlen diskurzust �s k�nt�lni kezd. Vony�t� p�rtfog�j�hoz, a Farkasszellemhez foh�szkodik. Az �gbõl egy keselyû ereszkedik al�, bizonytalan k�rvonalai elmos�dnak a naps�t�sben. Ezzel egyidõben a harcos nyak�ban f�ggõ mad�rl�b amulett izzani kezd �s megdupl�z�dik.
A d�gevõ mad�r lomha termet�hez k�pest nagy sebess�ggel igyekszik el�rni a felcsert, zuhanni kezd egyenesen fel� nem t�rõdve azzal sem, hogy val�sz�nûleg a f�ldbe fog csap�dni.
Az imm�r megkettõzõd�tt talizm�n mad�rl�bai megelevenedve r�gkap�lni kezdenek, majd a Holdvony�t� test�be m�lyednek az ujjak v�g�n l�võ �les karmok. A belõl�k �rad� f�ny tov�bb erõs�dik m�gnem vak�t�v� nem v�lik.
A keselyû elbizonytalanodva folytatja �tj�t �szlelv�n a c�lpontj�t elbor�t� m�gi�t.
A vil�goss�gb�l lassan egy s�lyomalak bontakozik ki. Elszak�tja a madzagot, amellyel l�bai a harcos nyak�ba voltak k�tve �s v�jjogva felrep�l.
A keselyû megl�tva a m�sik madarat �jra zuhan�rep�l�sbe kezd.
A f�nys�lyom is �szreveszi vet�lyt�rs�t �s õ is Vony�t� fel� sz�rnyal.
A verseny szoros, mindk�t �llat erej�t megfesz�tve k�zd a pr�d��rt. V�g�l a s�lyom szembõl belecsap�dik a f�rfi test�be egy pillanatra eltûnik benne. �trep�lva a testen egy pillanat m�lva feltûnik ism�t �s a lend�let�t kihaszn�lva tovasz�ll egy �rnyalakot tartva a karmai k�zt. Vet�lyt�rsa mind�ssze egy l�legzetv�telnyi idõvel k�sõbb �ri el az �sszerogyni k�sz�lõ harcost �s kereszt�ls�v�tve rajta eltûnik a f�ld alatt.
Holdvony�t� teste a porba omlik.
A t�volb�l farkas�v�lt�s hangj�t hozza a sz�l.

k�sõbb, m�skor

A f�nys�lyom a napsugarakkal versenyezve sz�guldott a Delejes Dombok fel�. N�ha lejjebb ereszkedett, szem�gyre v�ve egy-egy embercsoportot, hogy azt�n csal�dottan rebbenjen ism�t magasabbra �s folytassa �tj�t. A karmai k�z�tt tartott �rnyalak az idõ m�l�s�val k�l�n�s �talakul�son ment kereszt�l. Sz�lein ocsm�ny dudorok n�vekedtek, fek�lyk�nt bor�tva a lelket, majd egy bizonyos m�retet el�rve elpattantak, �gy fakulva ki a vil�gb�l, visszavonhatatlanul elvesztve ez�ltal egy darabot �nmag�b�l Holdvony�t�. A mad�r �rezte, hogy sietnie kell, ha v�gre akarja hajtani a feladatot, ami�rt megteremtõd�tt. K�ts�gbeesett sz�rnyal�sa sor�n az Ezer Erõs Kar t�rzs�nek f�ldje f�l� �rt, ahonnan megmentendõ l�lek is sz�rmazott.
Odalenn egy fiatal harcos, aki elszakadt a vad�szcsapat�t�l, szorult helyzetbe ker�lt. �j�t fesz�tve c�lzott egy farkasra, amit k�vetve elhagyta a t�bbieket, �s rettegve figyelte, ahogy annak egyre t�bb fajt�rsa bukkan fel �s veszi õt k�rbe. Hangosan seg�ts�g�rt ki�ltozva �llt nemsok�ra az �les t�põfogak gyûrûj�ben, rem�lve, hogy t�rsai tal�n meghallj�k, vagy legal�bb a ragadoz�kat elijeszti, de nem volt ilyen szerencs�je. A farkasok azonban nem b�ntott�k a fi�t. Mi t�bb, mintha csak szel�d kuty�k lenn�nek a remegõ ifj�hoz somford�ltak, megszagl�szt�k a farkukat cs�v�lva. A bar�ts�gos gesztus ut�n az elt�vedt vad�sz lassan kezdett fell�legezni �s im�t mormolt a szellemekhez ez�rt a csod��rt. �ppen az egyik nõst�ny f�le t�v�t vakargatta, amikor a f�nys�lyom kereszt�lrep�lt rajta.
A fiatal harcos teste megfesz�lt, �vben meghajlott, majd egy pillanatra a talajt�l is elemelkedett, mielõtt a m�gia sz�lte mad�r t�vozott volna. Azt�n elernyedt �s a porba hullt. A s�lyom most a csõr�ben tartott egy alaposan megt�p�zott s�t�t �rnyat, a karmai k�zt imm�r semmi nem volt. C�lj�t teljes�tve kiengedte szor�t�s�b�l az �ttetszõ alakot �s a visszasz�llt a f�ld�n fekvõ porh�velyhez. F�nye lassan halv�nyodni kezdett �s szertefoszlott. Nem maradt belõle m�s, mint egy mad�rl�b.
Holdvony�t� elkezdte uralma al� vonni a megszerzett testet, m�g a szerencs�tlen �ldozat �rnyalakja vergõdve pr�b�lt visszak�szni az õt a szil�rd val�s�ghoz kapcsol� k�tõanyaghoz. A kezeit �s l�bait jelk�pezõ �rny�kcs�pok azonban kereszt�lhatoltak a talajon, nem tudtak megkapaszkodni benne �s a l�tez�s fel� vonszolni a lelket. A s�t�t folt p�rologni kezdett, egyre jobban �sszezsugorodott, m�g teljesen el nem tûnt.
Egy nedves, puha �rint�s. Liheg�s �s t�m�ny �llati szag. Holdvony�t� kinyitotta a szemeit. Farkasok vett�k k�r�l, vicsoruk emberi mosolyra eml�keztetett. A falkavez�r, egy hatalmas, �reg p�ld�ny nyalogatta az arc�t. Egy loncsos irh�j� h�m az �ltala elejtett, t�r�tt gerincû nyulat dobta le el�. A harcos moh�n vetette r� mag�t a felaj�nlott vadra, fogaival marcangolva v�rrel enyh�tette szomj�t, nyers h�ssal em�sztõ �hs�g�t. Mire v�gzett a ny�llal �ll�t�l eg�sz a homlok�ig v�r bor�totta. A v�n ordas le�lt mell� a fûbe �s tiszt�ra nyalta az arc�t. A sz�lõi gondoskod�st id�zõ mosdat�s ut�n a test m�r Holdvony�t� von�sait viselte mag�n.
- A Farkasszellem hatalmas – sz�lalt meg az �jj�sz�letett ember. A k�zel�ben pihenõ �llat hegyezni kezdte a f�l�t az elhangzott szavakra, �s mintha b�lintott volna.
Ism�t �lt h�t totem�nek kegyelm�bõl, hogy k�zdj�n az �jabb hal�lig.
Elindult vissza a saj�t falk�j�hoz.