Dlutn van, valami furcsa oknl fogva kd lepi el a kiktõt. Valami trtnni fog, tl nagy a csend, rzik. rzi mindenki, aki eme helyet tartja otthonnak. Csak pr haj ringatzik a hullmz vzen a dokkokban, Kapitnyuk s szemlyzetk alig vrja mr az indulst, õk is rzik. Nem utal semmi a vltozsra, de mg is megtrtnik, mintha egy kicsit sttebb lene, csndesebb s komorabb. rzkszervekkel csak egy halk monoton hangot rzkelnek ebbõl az tlagos halandk, igen, egy haj kzelt a tenger felõl, mghozz egy nagy haj. Szp lassan bontakozik ki a sûrû kdbõl egy komor hromrbocos haj, valaha utas s teherszllt lehetett, de rtõ kezek hadihajv alaktottk t. gy kzelebbrõl mr nem is ltszik olyan fensgesnek s veszlyesnek, hiszen szmtalan sebesls tarktja, szakadoz vitorlk, trtt s meggett deszkk. De mgis, amikor valaki rnz, valami a lelke mlyig hatol, s felbreszti benne a rettegõ llatot. Utast nem nagyon ltni rajta, legalbbis hallani egyet sem, furcsa, hisz mr csak tven mter vlasztja el a parttl, ilyenkor a legnysg ott szokott tolongani a fedlzeten a kikts pillanatt vrva boldogan, hogy vgre partot rtek. Csak t ember krvonala ltszdik a kdben, a kormnyos, ki egy szikla erejvel s llhatatossgval markolja a kormnykereket, hrom msik trsa pedig kteleket s csklykat tart kezben a kiktst vgrehajtani. De az emberek szemt az a frfi fogja meg, aki a hajorr rszben ll, jobb lbval a korltnak tmaszkodva. Szakadozott stt bõrruht visel, egy az t portl elszrklt, tpett kpnyeg lengedezik hta mgtt, ahogy belekap az erõs szl, oldaln kard s tõr. Eddig egy sima zsoldos benyomst kelti, ha az utcn ltnk, egy pillantsnl nem mltatnk tbbre, hiszen belõle tizenkettõ egy tucat. Azonban az arca mst mutatott, vad s bszke arcot, nylt tekintetet, pimasz mosolyra ll szjat, sszegezve egy jkpû megnyerõ arcot, de az mr rgen volt, egy egsz lettel korbban, pontosan szz nappal ezelõtt. Ebbõl mra mr nem sok maradt. Aki most rnz, azt nem az izgalom jrja t, hogy vajon ki lehet ez az ifj, hanem a szorongs, hogy mit akarhat tõlem ez az alak. Az egykor volt fiatal arc, a gondtl s az lland feszltsgtõl megregedett, nylt tekintete az ember lelkig hatol, s csak a veszlyforrst kutatja, szja egy keskeny vonal, egy t centimteres vgs csftja jobb orcjt. rad belõle a veszly s a komorsg, egy egykorvolt vidm, lettel teli ember, torz s keserû rnykpe. - jra itthon. Rekedtes, parancsolshoz szokott hang. A kikts preczen, zkkenõmentesen megy vgbe sokszor vgrehajtott mozdulatokkal. A leeresztett palln rendezett sorokban rajzanak ki a stt ruhs emberek a haj gyomrbl, mindegyikknl fegyver, hisz zsoldosok, pnzrt vehetõ katonk. A legjobbak. Egymst s a terepet fedezve megindulnak a vros egy mindenki jl ismerte pontja fel. Tz trsuk marad htra a hajt vdeni, hisz az vk, fizetsgk egy rsze. - Szzan indultunk, hatvanan maradtunk, de a munkt elvgeztk. Keserû mosolyra hzdik sebhelyes arc frfi szja. A frfi beleveszik a vros forgatagba, pran felismerni vlik benne egy rgi ismerõsket, Dark Xandart, de az nem lehet, hisz ez a frfi nem lehet õ. Vagy mgis? A haj stt vitorljn komoran trnol egy bra, ezsts emberkoponya egy lngol kr kzepn. A Fekete Sereg jelkpe.