D�lut�n van, valami furcsa okn�l fogva k�d lepi el a kik�tõt. Valami t�rt�nni fog, t�l nagy a csend, �rzik. �rzi mindenki, aki eme helyet tartja otthon�nak. Csak p�r haj� ringat�zik a hull�mz� v�zen a dokkokban, Kapit�nyuk �s szem�lyzet�k alig v�rja m�r az indul�st, õk is �rzik. Nem utal semmi a v�ltoz�sra, de m�g is megt�rt�nik, mintha egy kicsit s�t�tebb lene, cs�ndesebb �s komorabb. �rz�kszervekkel csak egy halk monoton hangot �rz�kelnek ebbõl az �tlagos haland�k, igen, egy haj� k�zel�t a tenger felõl, m�ghozz� egy nagy haj�. Sz�p lassan bontakozik ki a sûrû k�dbõl egy komor h�rom�rbocos haj�, valaha utas �s tehersz�ll�t� lehetett, de �rtõ kezek hadihaj�v� alak�tott�k �t. �gy k�zelebbrõl m�r nem is l�tszik olyan fens�gesnek �s vesz�lyesnek, hiszen sz�mtalan sebes�l�s tark�tja, szakadoz� vitorl�k, t�r�tt �s meg�gett deszk�k. De m�gis, amikor valaki r�n�z, valami a lelke m�ly�ig hatol, �s fel�breszti benne a rettegõ �llatot. Utast nem nagyon l�tni rajta, legal�bbis hallani egyet sem, furcsa, hisz m�r csak �tven m�ter v�lasztja el a partt�l, ilyenkor a leg�nys�g ott szokott tolongani a fed�lzeten a kik�t�s pillanat�t v�rva boldogan, hogy v�gre partot �rtek. Csak �t ember k�rvonala l�tsz�dik a k�dben, a korm�nyos, ki egy szikla erej�vel �s �llhatatoss�g�val markolja a korm�nykereket, h�rom m�sik t�rsa pedig k�teleket �s cs�kly�kat tart kez�ben a kik�t�st v�grehajtani. De az emberek szem�t az a f�rfi fogja meg, aki a haj�orr r�sz�ben �ll, jobb l�b�val a korl�tnak t�maszkodva. Szakadozott s�t�t bõrruh�t visel, egy az �t por�t�l elsz�rk�lt, t�pett k�p�nyeg lengedezik h�ta m�g�tt, ahogy belekap az erõs sz�l, oldal�n kard �s tõr. Eddig egy sima zsoldos benyom�s�t kelti, ha az utc�n l�tn�k, egy pillant�sn�l nem m�ltatn�k t�bbre, hiszen belõle tizenkettõ egy tucat. Azonban az arca m�st mutatott, vad �s b�szke arcot, ny�lt tekintetet, pimasz mosolyra �ll� sz�jat, �sszegezve egy j�k�pû megnyerõ arcot, de az m�r r�gen volt, egy eg�sz �lettel kor�bban, pontosan sz�z nappal ezelõtt. Ebbõl m�ra m�r nem sok maradt. Aki most r�n�z, azt nem az izgalom j�rja �t, hogy vajon ki lehet ez az ifj�, hanem a szorong�s, hogy mit akarhat tõlem ez az alak. Az egykor volt fiatal arc, a gondt�l �s az �lland� fesz�lts�gtõl meg�regedett, ny�lt tekintete az ember lelk�ig hatol, �s csak a vesz�lyforr�st kutatja, sz�ja egy keskeny vonal, egy �t centim�teres v�g�s cs�f�tja jobb orc�j�t. �rad belõle a vesz�ly �s a komors�g, egy egykorvolt vid�m, �lettel teli ember, torz �s keserû �rnyk�pe. - �jra itthon. Rekedtes, parancsol�shoz szokott hang. A kik�t�s prec�zen, z�kkenõmentesen megy v�gbe sokszor v�grehajtott mozdulatokkal. A leeresztett pall�n rendezett sorokban rajzanak ki a s�t�t ruh�s emberek a haj� gyomr�b�l, mindegyik�kn�l fegyver, hisz zsoldosok, p�nz�rt vehetõ katon�k. A legjobbak. Egym�st �s a terepet fedezve megindulnak a v�ros egy mindenki j�l ismerte pontja fel�. T�z t�rsuk marad h�tra a haj�t v�deni, hisz az �v�k, fizets�g�k egy r�sze. - Sz�zan indultunk, hatvanan maradtunk, de a munk�t elv�gezt�k. Keserû mosolyra h�z�dik sebhelyes arc� f�rfi sz�ja. A f�rfi beleveszik a v�ros forgatag�ba, p�ran felismerni v�lik benne egy r�gi ismerõs�ket, Dark Xandart, de az nem lehet, hisz ez a f�rfi nem lehet õ. Vagy m�gis? A haj� s�t�t vitorl�j�n komoran tr�nol egy �bra, ez�st�s emberkoponya egy l�ngol� k�r k�zep�n. A Fekete Sereg jelk�pe.