Lila Li Dzsin #102069
***
*Unottan �ld�g�l, mikor valaki a f�l�be suttog. Nem tudja hirtelen mire v�lni a dolgot, de f�lfordulatot t�ve r�dtekint. Egy biccent�s ut�n, n�m�n k�vet az asztalig, ahol helyet foglal. V�gighallgat, majd ism�t biccent*
- Nem szeretek besz�lni, tal�n ez lehet az oka annak, hogy nem lettem t�rsalkod�n�. Minden esetre, ha k�rdeznek, akkor felelek, b�r nem szok�som magamr�l mes�lni. Viszont azt hiszem utolj�ra megteszem, m�r, ha val�ban �rdekel, �s ezzel �n is lez�rtnak tekintetem majd a m�ltat, hogy nyugodtan n�zhessek el�re.
*egy mindenre elsz�nt s�haj ut�n bele is kezd*
- A sz�leimet nem ismerem, �gy nem kezdhetem azzal, hogy mit kit�l �r�k�ltem, �s hogy ilyen-olyan �ri csal�d v�re folyik az ereimben. Egyszer�en egy h�z ajtaj�ban hagytak sok �vvel ezel�tt, sz�let�sem ut�n p�r nappal. A t�rt�net �gy lenne sz�p, ugye, ha �gy folytat�dna, hogy ki megtal�lt, gazdag, esetleg maga egy cs�sz�r, kir�ly, v�rosb�r�. H�t nem. Egy egyszer� h�tk�znapi emberhez vetett sors. A f�rfi egyed�l �lt, m�gis igyekezett mindent megadni nekem, amit csak tudott. Boldog gyerekkorom volt, �s a sok gondoskod�st sz�rny� kamasz�veimmel h�l�ltam meg. �nz� voltam, �s ha akartam valamit, azt �ltal�ban v�ghez is vittem, �gyh�t nem egy szerelmes n� menek�lt el s�rva a h�zt�l. Szerettem volna ap�m szeretet�t kisaj�t�tani. Nem mindig b�rt velem, folyton p�r�gtem. Az utc�nkban lak� fi�kkal bar�tkoztam, verekedni tanultam t�l�k. �ket azt�n hamar munk�ra b�rt�k a sz�leik, arrafel� �gy volt a szok�s, �n pedig egyed�l maradtam. Sokat olvastam, lovagoltam, ismerkedtem a vil�ggal, haza�rve pedig folytattam a mostohaanya-�z� akci�imat.
*megereszt egy halov�ny f�lmosolyt fel�d, majd folytatja a t�rt�netet*
- Nagy v�rosban �lt�nk, melyhez nagy, �rt�kes f�ldek is tartoztak. A k�zeli v�rosokkal kereskedelmi sz�lat �p�tettek ki, ez j�l j�vedelmezett, �gy l�tszik az istenek kedvelhett�k otthonomat, j�ges� sosem verte el a term�st, a f�ld sosem volt szikkadt. Erre persze a k�rny�kbeli tartom�nyok tr�nj�n p�ffeszked� alakok megel�gelt�k, hogy mi j�tszva adakozunk sok p�nz�rt, m�g �k g�rc�lnek, �s nem j�rnak felt�tlen�l j�l, hiszen nekik speciel az arany j�val t�bbet �r, mint hogy a n�p nem �hezik. �gyh�t megkezd�dtek a h�bor�k. A hadsereg�nk j�val fejlettebb volt az �v�kn�l, �s voltak m�g, akik mell�nk �lltak, kik ink�bb voltak b�kep�rtiak, semmint, hogy f�l�slegesen - vagy �ppen nem f�l�slegesen- h�bor�zzanak.
Egy �jjel azonban valaki elrabolta a kir�ly feles�g�t �s l�ny�t. Semmi sem t�k�letes, az �rul�k �s spionok a v�rosunkat sem ker�lt�k el. Shoran kir�ly nem akarta megadni mag�t, de szeretett n�it sem adta k�nnyed�n. Egy t�volabbi v�rosba vezettek a nyomok. A hadsereg kivonult. �jabb �s �jabb visz�lyok kerekedtek, lassan m�r mindenki m�s indokot sorolt fel a Mi�rt is kezd�d�tt a h�bor�? k�rd�sre.
Lassan �n is felcseperedtem. A v�ros h�rlapj�n�l dolgoztam akkoriban, hogy beseg�tsek ap�mnak. Egy nap engem k�rtek meg, hogy p�r katona k�s�ret�ben utazzak el, �s �rjam meg, mik folynak a h�bor�ban.
Sok�ig nem engedtek a csata k�zel�be, bele sem szagoltam a harcba. L�zeng� katon�kat l�ttam, vagy �ppen hallhattam a sikolyokat, mikor a s�r�lteket hozt�k be. Mivel �rni nem igaz�n volt azel�ttig mit, be�lltam seg�teni. Megtan�tottak hogyan k�ssem be a sebeket, mire milyen ken�cs val�, melyik t�gely micsoda, hogyan szor�tsam a sebes�lt tagot, hogy ne v�rezzen el az illet� id� el�tt. Volt ut�na mir�l �rnom. A k�nny�ztatta arcok haldokl� tulajdonosir�l, kik az emberi kapzsis�g �ldozatai lettek. K�ny�r�gve tuszkolt�k a kez�nkbe a pap�rost, hogy jegyezz�k fel b�cs�jukat, �s juttassuk majd el a szeretteiknek.
Egy nap megel�geltem ezt. A hajamat lev�gtam, elcsentem egy menetfelszerel�st, mellv�rtet, l�bsz�r �s karv�d�t szereltem magamra, sisakot h�ztam a fejemre, �s egy sz�l karddal indultam �tnak a katon�k k�z� vegy�lve. Belek�stolhattam a hal�lba, ak�r mind a t�z ujjamat megnyalhattam volna, hiszen medd� gondolkod�som fejl�d�snek indult, fejemben peregtek a szavak, �s elk�pzeltem, ahogy az emberek majd olvass�k az �r�saimat, �s tal�n lesznek, akik �szhez t�rnek.
A katon�kkal egy t�bor�ba jutottunk. Kicsiny, szakadt ispot�ly, kev�snyi gy�gyszer, rengeteg sebes�lt. F�rfiak asztal f�l� g�rnyedve, az erd� m�ly�n tanakodtak, hogy mit is k�ne tenni. �k t�bbet tudtak, mint b�rki m�s. Tudtak a cselsz�v�sekr�l, igazi indokokr�l.
Egy id� ut�n od�ig jutottam, hogy m�r nem �rdekel az eg�sz. Maguk k�z� fogadtak, nem egyed�li n� voltam. A felcsereket, n�v�reket is mind tan�tgatt�k. �jt nappall� t�ve edz�dt�nk, gyakoroltunk, tervezt�nk. Az �let�nk�rt, �s m�sok �let��rt k�zd�tt�nk ott az erd� m�ly�n. A gy�gyszersz�ll�tm�nyok nem jutottak el hozz�nk, a v�rn�l marad�kt�l tov�bb nem hozt�k. Az �r�saim is elapadtak, nem volt id�m, �s m�r �rtelme sem lett volna �rni. Eleinte engem m�g �tengedtek, ha felmutattam, hogy az �js�gt�l j�ttem, de csat�k k�zben egyre t�bben ismertek r�m, v�rd�jat t�ztek ki az �n fejemre is, csak�gy, mint a legt�bb l�zad��ra, m�sik oldalon harcol��ra.
*hunyorogva n�z r�d, pr�b�lva leolvasni valamit az arcodr�l, b�r tudja, hogy aki nem volt ott, ezt nem �rtheti, b�r a Fekete Seregr�l van sz�, kik t�bbsz�r is csat�ba indultak m�r, �s nyertek is. Egy r�pke s�haj ut�n folytatja, sz�k�ben h�trad�lve, imm�ron v�llig �r� haj�nak egy tincs�vel j�tszadozva*
- Mondj�k, hogy a s�rb�l, mocsokb�l �s fert�b�l ny�l� ezerszirm� vir�g a legszebb, �s a leger�sebb. �s val�ban, ott, a harct�ren, a s�r� erd� m�ly�n sz�letett szerelem er�sebbnek bizonyult b�rmi m�sn�l. Megmentett�k egym�st, nem egyszer. Ezerszer meg�g�rt�k, hogy majd ha v�ge lesz annak a r�m�lomnak, akkor �sszeh�zosodunk, mert biztos, hogy nem csak a harc k�t minket �ssze. Ezt sosem tudhattuk m�r meg. Egy �jjel bet�rtek a t�borunkba. Az �rszemeket prec�zen, el�re eltervezetten v�gezt�k ki. Mivel mindenki m�s aludt, �gy nem volt neh�z dolguk, n�m�n gyilkolhattak. Felt�rtak mindent. Kyle-t is meg�lt�k. N�lam megtal�lt�k a h�rlap k�rty�j�t, ez az egy mentette meg az �letemet, �s ez az, amib�l megtudtam, ezek nem vademberek voltak, kik a v�rd�jra mentek. �ket m�s k�ldhette ut�nunk.
P�r nappal k�s�bb otthon a k�rh�zban �bredtem. A homlokomon, �s bal oldalon a j�romcsontomon cs�nya, z�zott seb, melynek hegeit a mai napig viselem. A k�t karomat elt�rt�k, a bord�im is megs�nylett�k azt az �jszak�t.
Sok�ig tartott, mire fel�p�ltem. Kider�lt, ap�m hozatott haza, ki a t�voll�tem idej�t sz�pen kihaszn�lva megn�s�lt, valami befoly�sos habtest� feh�rszem�lyt v�lasztott mag��nak. Nem tehettem semmit, h�l�t m�gsem �reztem, ami�rt a n� seg�dlet�vel ker�ltem haza. �gy, ahogy. A h�bor� nem sokkal ut�na v�get �rt, azt m�r nem v�rtam meg. Elhagytam a v�rost. Sok helyen elhat�roztam, hogy ott azt�n megvetem a l�baimat, v�g�l m�gis tov�bb vitt a sors. Most itt �lek. Az otthoniak keresnek, de azt is tudom, hogy itt nem keresn�nek, vagy ha igen, �gysem tal�ln�nak r�m. Be fogom fejezni azt az �r�st, �s hogy a fejemet venn�k �rte? Nem hiszem. El�g messzir�l j�ttem, �s.. Magamnak meg�rom, �s annyi lesz a m�ltam. A harc ugyan�gy folytat�dik, legfeljebb m�sk�ppen, m�shol. Ez�rt j�ttem ide. Itt biztons�gban �rzem magam, nyugodtan �lhetek, tehetem a dolgom �s cser�be tud�som, �s tapasztalatomat aj�nlhatom csak fel. Vagy elfogadj�k, vagy nem. Ha nem, h�t tov�bb �llok, de ez senkit nem fog �rdekelni, hiszen m�g senkit nem ismerek, ki k�rhetne, vagy hi�nyolhatna.
***